2015.08.25. in hr menedzsment

Stresszes világ – Mindennapi ideggörcseink

Stresszes világ, mindennapos önként vállalt túlóra, értelmetlen munkavégzés.- PRove Kommunikáció blog

Stresszes a világ, mindennapos az önként vállalt túlóra, értelmetlen a munkavégzés, bunkó a főnök és nem világos az elvárás.

Már kora hajnalban a buszon is erről vagy hasonlókról beszélgetnek a munkába siető emberek. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a reggeli utazók kétharmada alszik, a maradék egyharmad pedig szorong. Legtöbbjük azonban még így is elismeri, örül, hogy egyáltalán van munkahelye.

Nem véletlen, hogy a munkahelyi félelmek leggyakoribb formája az, amikor a munkavállalót állásának elvesztése hallatán kapja el a szívgörcs. Több százezren dolgoznak úgy, hogy vezetőjük okkal vagy ok nélkül; nyíltan, vagy közvetetten ezt a témát lebegteti. Az ilyen félelmek megbénítják a legkreatívabb elmét is, rontják a belső kommunikációt, és kihatással vannak a vállalkozás piaci helyzetére. „A munkavállalók félelmeit legtöbbször a kiszámíthatatlanság és a következetlenség erősíti. Nem jó, ha egy munkahelyen a „nálunk mindenki mindent csinál” elv működik. Ilyenkor zavarosak a feladatok, felaprózódnak az emberek, nincs felelősség és szakmaiság, ráadásul elapad a saját munkába vetett hit is. Főleg, ha olyan vezetővel találja magát szemben az ember, aki erőteljesen tart azoktól a kollégáitól, akik szakterületükhöz a főnöknél is jobban értenek.

Ezekben az esetekben, a beosztottak a következetlen és megalázó számonkérésektől, a kivételezett helyzetben lévő munkatársaktól rettegnek a legjobban. Bár eleinte a félelem a lehető legjobb feladatmegoldásra sarkall, de a visszacsatolás hiánya miatt az első pozitív időszak is idegességgé alakul. Az ideges ember pedig hibázik, amivel elindul a lavina. Végül jön a hosszabb betegállomány, vagy a fásultság, amikor már nem számít, hogy megdicsérnek, vagy megaláznak valakit” – fejti ki Kálmán Zsuzsanna kommunikációs szakember.

Ebből az állapotból – végső lépésként – a szárnyalást és mélyrepülést egyaránt előrevetítő felmondás jelenti a kiutat.

Ez azonban – függetlenül attól, hogy a munkavállaló, vagy a munkáltató szemszögéből nézzük – a lehető legtöbb lelki sérülést okozza. Éppen ezért van egy vezetőnek nagyobb felelőssége a problémás helyzetekben. Ismernie kell beosztottai teljesítményét, szaktudását, tudnia kell, milyen motivációs technikákkal érheti el a célját, és biztosítania kell a véleménynyilvánítás szabadságát, hasznosítását. (Függetlenül attól, mekkora a létszám!) A sikerélmény érdekében nem teheti se túl alacsonyra, se túl magasra a mércét, mindeközben emberségét is meg kell őriznie. A legnagyobb vezetői csapda a hiúságra alapozott bizalom és a másik oldal megkérdezése nélküli ítélkezés. Egy vezető nem akkor a legjobb, ha mindenkinél okosabb, hanem akkor, ha a rábízott feladatokat és az azokat megoldó munkatársakat képes – nyereséget termelve – menedzselni. „Sokszor olaj a tűzre, ha egy felettes általunk szembesül hibáival, gyengeségeivel.

Ilyenkor nagy segítség, ha nem lép működésbe a munkahelyi mobbing és a kollegák a helyzet megoldására nem pedig az elmérgesítésre törekednek. Ma már nyugdíjas vagyok, de tapasztalatból mondhatom, mindig akadnak olyan emberek, akik ezt a pillanatot választják és törnek, vagy inkább törtetnek gátlástalanul felfelé.” – emlékszik vissza a dolgos hétköznapokra Veres Margit nyugdíjas könyvelő. De ne higgye senki, hogy ilyen szituációban a másik, erőszakos fél nem retteg. Az agresszív, terrorizáló típusú vezetők többségénél a félelem egyik központi tárgya a szék, s vele együtt pozíciójuk elvesztése. Sajnos sokan köztük tetézve a bajt még kudarckerülők is, ami beosztottaik egy részénél félelmet, lelkesedés-elhalást generál, másik részénél kiveri a biztosítékot.

Stresszes világ - Mindennapi ideggörcseinkNem is meglepő, hogy kevesen értesültek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2008. január 1-jétől hatályos módosításáról. Ez szabályozza és kifejti a pszichoszociális kockázati tényezők kezelésének munkáltatói feladatát, fogalmát. A törvényi rendelkezés szerint pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága, stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakciókat, melyekkel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. A szabályozás ezekre és a megelőzésre hívja fel a munkáltató figyelmét. Ugyanakkor kötelezettségként előírja, hogy fel kell mérni az ilyen jellegű problémákat, a lehetséges érintettek körét, az eddigi intézkedéseket, és a jelenlegi helyzetet, irányokat is.

A legfontosabb figyelembe veendő szempontok:

veszélyek elkerülési lehetősége; a nem elkerülhetők értékelése; keletkezési helyükön történő leküzdése; emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál (kiemelten az egyhangú, kötött ütemű munkavégzésre), káros hatások csökkentése és munkaidő beosztás. A feladattal nem kell egyedül megbirkózni, közreműködőként bevonható a munkavállalók képviselője, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa és szakértők is. A feladat kötelező, még akkor is, ha mindannyian tudjuk, hogy a stresszért nem a munkáltatót kell egyedül felelőssé tenni, megjelenése nemcsak a munkahelyre korlátozódik. Elszomorító viszont, amikor egy harmadrangú, színvonaltalan stresszkezelő-tréninggel intézik el a témát, ami annyit ér, mint golyó ellen az integetés.

Vezetők és munkavállalók tömege megfelelési, teljesítési kényszeréből fakadóan szembesül félelmeivel.

Az állandó versenyzés, a lemaradástól való félelem felőrli az idegeket, és paranoiássá teszi az embereket. A kiugrott és világtól elvonulók száma évről-évre nő, ők azok, akik egyszer már mertek nemet mondani. Aki nem tud, nem mer szembeszállni. Őt a nyomasztó munkamennyiség is stresszeli, amit még a nélkülözhetetlenség érzése sem tud kioltani. Mások tartanak a technika fejlődésétől, tudásuk megfakulásától és az emiatti feleslegessé válástól. Néhányan csak a megszokott folyamatok biztonságot nyújtó keretei között érzik jól magukat, míg mások szeretnek újítani, változtatni. Előbbiek hozzáállásuk miatt nem csak azért aggódnak, nehogy hibát kövessenek el, hanem azért is, nehogy önállóan kelljen dönteniük. Az újítások, az új technológia és bármilyen változás megjelenése egyébként is bizonytalanná tesz egy munkahelyi környezetet, nem kell tehát labilis személyiségnek lenni ahhoz, hogy alvászavarokat okozzanak félelmeink.

A kérdés az, hogy az ilyen időszak mennyi ideig tart a cég életében. Illetve, hogy a vállalkozás vezetői mennyire figyelnek oda a humánerőforrás lelki stabilitásának kommunikációs eszközökkel való segítésére. Nagyon sok cégnek tudomása sincs arról, hogy a bürokratikus gondolkodásmód és munkamódszer, a túlzott ellenőrzéssel járó véleménynyilvánítás mind-mind hozzájárul a munkavállaló bizonytalanságához. Ezt általában még tetézi a megbecsülés, az előrelépés hiánya és a pletyka is. „Egy régi főnököm mindig azt mondta, ha az emberek sokat foglalkoznak munkájukhoz nem szorosan kötődő dolgokkal, ha megindul a pletykálkodás, akkor nem adtam elég munkát, feladatot. Ma már tudom, ez nem igaz. Az ilyen helyzetek kialakulás legtöbbször inkább az én hibám, mert nem világítottam meg egy probléma minden oldalát. Vagy éppen, mert nem magyaráztam el bizonyos változási folyamatokat, azaz nem kommunikáltam jól” – foglalja össze Pethő József pénzügyi projektvezető.

Stresszes világ - Mindennapi ideggörcseinkMikor kezdjen el egy vezető beosztottai félelmei miatt aggódni? Ha sokan – nem szervi betegségekkel – vannak betegállományban, ha folyamatosan csúsznak a határidők, fegyelmi problémák vannak, nagymértékű a fluktuáció, ha megnő a balesetek száma vagy visszaesik a teljesítmény. A lényeg azonban a megelőzésen, a folyamatos figyelmen van, hiszen az sem megoldás, ha a vezető egyedül vállalva fel mindenki félelmeit saját magának okoz betegséget.

Mit jelent egy kis- és középvállalkozás számára, ha nem foglalkozik a félelem által kiváltott problémákkal?

  1. Kieső munkaidőt és emberállományt. (A fásult és érdektelen munkavállaló rombolja a cég imázsát.)
  2. Előbb-utóbb a félelem okozta helyzetek (sőt emberek) megnövelik a kiadásokat, a megoldás vagy a rendezés miatt. (Tréningek, betegállomány.)
  3. A munkavállalók stresszoldókhoz (gyógyszer, alkohol) folyamodhatnak, romlik a munkamorál.
  4. Megnő a munkahelyi mobbing gyakorisága, magatartási zavarok jelennek meg, csökken a teljesítmény.
  5. Csökken a pénzügyi nyereség.

A szorongások, az örömtelenség, a félelmek tompuláshoz, fáradtsághoz, kiégéshez végül fizikailag is megnyilvánuló betegségekhez vezetnek. Még akkor is, ha helyük és szerepük is megvan az életben. A hangsúly nem száműzésükön, hanem feldolgozásukon van, mert a siker nem dönt el semmit, a kudarc nem maga a végzet a félelmeinkkel szembenézni és folytatni, ez az, ami számít.




Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

14 − 12 =