Négylábú segítség

Négylábú segítség

A kutyák örökbefogadása, a kutyatartás, az állatok védelme, a velük való munka vagy akár az általuk okozott allergia évtizedek óta képes felborzolni a kedélyeket és megosztani a közvélemény nézeteit.

De így van ez minden állat esetében, amelyik társul szegődik az ember mellé. Hiszen a kapcsolat alakulásáért, a sorsukért, sőt még az egészségükért is az ember a felelős. Nagyon sokan elfelejtik, hogy ennek akár szó szerinti értelemben vett ára van. Nemcsak betegség vagy táplálás, hanem állandó figyelem és gondozás, ápolás és életforma változás terén is. Ezt még az is rontja, hogy vannak, akik nem gondolják végig sem a házi kedvenc vásárlását, sem azok ajándékozását. „Egyetem alatt ajándékoztam a barátomnak egy tengeri malacot. Fél év múlva már nagyon megbántam. A kollégiumban a fiúk mindig piszkálták, mert az állandó reggeli „éhes vagyok sivaltozást” nehézen viselték. Visszavettük tőlük és több évig kitartottunk. A reggeli csendesítési technikánk is megvolt már, amikor egyszer csak, az állatorvosi segítség ellenére, Tea elpusztult. A fiúk nem értették, miért kell ezen bőgni.” – mondja Kriszta, aki mellé, saját elmondása szerint, egy-egy meghatározó életszakaszban mindig odakeveredett valamilyen állat.

Négylábú segítségVannak, akik életük során végigjárják az előrelépési folyamatokat:

halat, teknőst, madarat, hörcsögöt, tengeri malacot majd macskát és kutyát tartanak. Vannak, akik beleszületnek ebbe a közegbe vagy, engedékeny szülő esetén, próbálkozhatnak állattartással. Mások talán egész életükben sóvárognak egy házi kedvenc iránt, ami a legtöbb gyerek esetében a kutya. Szerencsések megtehetik, hogy gondosan előkészülve fajtát választanak és vásárolnak, szánakozó szívűek átveszik az ismerős ismerősének megunt kutyáját vagy egyenesen a menhelyről fogadnak örökbe egyet.

„Viccesen azt is mondhatnám: kellett egy eb, aki vigyáz a frissen épített házra. A párommal úgy döntöttünk, szívesen vinnénk haza egy kutyát menhelyről, mert azok már nem kicsik, az alapvető dolgokat sem kell már nekik megtanítani, és alkalmasabbak is a feladatra. Persze titokban azt is reméltük, hogy az ilyen kutya ragaszkodóbb lesz. A menhelyet ismerős ajánlotta.

Kimentünk, és fél óra múlva már tudtuk, Radír lesz a befutó.

Mi választottuk őt, mert ő ránk sem bagózott. Jobban érdekelte a vacsora, amit akkor osztottak, utána meg eléggé megszeppent. Az autóba már nyugodt jól nevelt kutyusként szállt be, de az első napokban érezhetően csodálkozott az új környezeten. Most viszont már látszik, hogy hozzánk tartozik. Nem is nagyon tudjuk rávenni, hogy ne ugráljon, ha megérkezünk.” – meséli Miklós mosolyogva a fekete snauzer keverék örökbefogadásának történetét.

De mielőtt házi kedvencet, vagy négylábú társat választunk érdemes néhány dolgot végig gondolni.

Leginkább azt, miért is kell nekünk egy kutya, ami nem játékszer. Tudnunk kell, hogy személyiségünkhöz kis- vagy nagytestű, nyugodt vagy játékos, jól nevelt vagy éppen csintalan kutya passzol. Fontos kérdés a fajtaválasztás főleg, ha lakásunk van! Azt is tudnunk kell van-e naponta közel 3 szabad óránk (esőben is) sétára és, hogy a bennünket körülvevő emberek befogadják-e újdonsült barátunkat. (Fiatal párok figyelem, a kutyatartás bizonyos pontjai felérnek egy közös gyerekkel!) Sajnos Magyarországon annyi fajtatiszta kutya születik, amennyire egyszerűen nincs kereslet itthon. Ezeket sokan szélnek eresztik vagy nem foglalkoznak velük eléggé, így a keverék kutyák mellett már az örökbe fogadható fajtatiszta kutyák száma is megnőtt. Éppen ezért egyesek szabályozásokat sürgetnek, mások úgy tartják, ha valaki menhelyről fogad örökbe, az két életet ment meg, mert egy másik kutya számára is helyet biztosít.

Mindegy azonban hogyan teszünk szert állattársunkra, mert bizonyított tény:

akiknek házi kedvenceik vannak, jobban tűrik a stresszt, elégedettebben élnek, ritkábban lesznek súlyos betegek, gyorsabban felépülnek a traumákból és összességében egészségesebbek, mint állatot nem tartó embertársaik. Az állatok képesek enyhíteni egy idős ember magányát, a házassági válságot, fejlesztik a társas viselkedést, az empátiát, a személyiséget. Oldják a feszültséget, csökkentik a félelmet, a szorongást, jó kedvre derítenek. Segítenek a hátrányos helyzetűek (vakok, siketek, mozgáskorlátozottak) életminőségének javításában is, hiszen velük könnyebb, biztonságosabb a közlekedés, elérhetővé tehetők egyes tárgyak. Kapcsolatot teremthetnek a külvilággal, figyelmeztethetnek, emlékeztethetnek. (Reumások ujjai állítólag simogatáskor fellazulnak.)

Egyes kutyák megmagyarázhatatlan módon megérzik gazdáik epilepsziás rohamának közeledését vagy a rákos betegségeket, esetleg segítenek megkülönböztetni a hallucinációkat a valódi hangoktól, emberektől. Megtalálják a lavina áldozatait, kiszabadítják a földrengés túlélőit. A gazdiknál az életmód-változtatás miatt csökken a magas vérnyomás és a koleszterin kockázata, sőt sok magányos ember éppen kutyája segítségével (sétáltatás) találja meg élete párját.

Itthon a ló- és a kutyaterápia terjedt el.

De mindannyian hallottuk már, hogy külföldön delfineket és más állatokat is bevonnak a gyógyításba akár értelmileg, akár testileg sérült emberek esetén is. „Amikor a lányom gyerekkorában súlyos beteg lett nagyon sok szabályt kellett betartani a felépülés érdekében. Az orvosok egyrészt ránk ijesztettek, másrészt azt hajtogatták: nem szabad a gyereknek azt éreznie, hogy nem élhet teljes életet. Borzasztóan elkeseredtem, mert úgy éreztem, bármit megtennék, de nincsenek lehetőségeim.

A mai napig nem igazán kedvelem a kutyákat, de az a mások által megunt és számunkra átpasszolt keverék kutya állandó mozgásra kényszerítette a lányomat, biztosítva testi-lelki felépülését. Bár a folyamatos takarítás és az allergiám kiújulása mellett jó néhány elől felejtett cipő, szőnyeg és egy szakácskönyv is megsínylette a kutyatartást, biztos vagyok benne, hogy megérte. Az új társ feledtette a negatív állapotot, új célt és színt hozott az életünkbe.” – emlékszik vissza Margó. A szakirodalom szerint a kutya az egyetlen olyan állat, amelynek magányát az ember jelenléte könnyebben oldja, mint egy másik kutya társasága. A kutya, ha emberek közelébe kerül, annál tölti a legtöbb időt, aki érzelmileg lehangolt. Elkóborolni is többnyire a gazda figyelmetlensége miatt vagy ijedtség esetén szoktak.

Ma már a legtöbb gyepmesteri telep rendkívül korszerű, és az állategészségügyi előírásoknak is megfelel. De a telep nem menhely! Még akkor sem, ha többnyire csak azokat az állatokat altatják el, amelyek viselkedési zavarral, komoly betegséggel esetleg nagyon öregen kerülnek be. Nem az a kérdés tehát, hogy a választott kutya hűséges társunk lesz-e egy életen át, hanem az, hogy mi emberek valóban a legjobb gazdái tudunk-e lenni választott négylábú társunknak.

Négylábú segítség

 

Vélemény, hozzászólás?

14 + 11 =